Január egy napsütötte hétvégéjén tavaszi reggeli! Hogyan indulhatna ennél jobban egy nap? Kőrözött, és egy kis újhagyma, paradicsom, bio csíra.

És miért Ottó kőrözöttje? Ottó egy kifejezetten kellemetlen stílusú ma 60 környékén járó apuka, nagypapa, cégtulajdonos. 20-as éveimet többnyire végigkísérték zavarba ejtő, felettébb irritáló kérdései, és jaj volt nekem, ha viccelődött a humora ha lehet még idegesítőbb volt. Persze az igazat megvallva mindig is bírtam Ottót. Ottó két nagyon jó barátom apja (volt akkoriban) és cukinak tartottam, ahogy a srácok zoknijait mosás után összehajtogatta és a lépcsőre helyezte. Nem tudom, hogy mennyire számított nagy konyhaművésznek, mivel én totál laikusként nehezen voltam mérvadó.  De mivel már akkor is vegetáriánus voltam, mindenről tízszer megkérdeztem: De BIZTOSAN nincs benne HÚS??? Nyilván a konyhájukban állva is feltettem ezt a kérdést, amire záporoztak a: de egy fél disznó és hasonló rendkívül szellemes válaszok, lényegében kiderült, hogy nem ez kőrözött és ezt Ottó maga gyártotta és számomra is ehető. Szóval ez volt az első találkozás azzal a fajta kőrözöttel, ami nem a 80-as éveket idézte számomra, hanem valami újabb íz világot. A recept rendkívül titkos, de gondoltam itt az ideje, hogy azon kevesekkel, akik néha bekapcsolódnak irományaimba azokkal megosszam.

Ottó kőrözöttje: avagy Recept, egy kellemes 2 személyes reggelihez
Az első titok a túróban van, ugyanis juhtúróból azaz brynzából készül.
 

125 g brynza
60 g vaj (több-kevesebb tetszés szerint)
1 ek leghagyományosabb mustár
egy kisebb fej vöröshagymának a fele apróra vágva
1 csipet só, bors
1 csipet köménymag (aki szereti, én nem szoktam bele tenni)

Az adagokat persze lehet növelni létszámtól függően. Ma koktél paradicsommal, egy szép fej újhagymával, és hagymacsírával tálaltam. De az erős paprika is nagyon megy hozzá. A juhtúró telt ízvilága kifejezetten jól harmonizál az erős paprikával.

Bár többször hangsúlyoztam, hogy ez semmiképpen nem egy gasztroblog mégis gyakran bukkannak fel különböző receptek. De hát enni kell, enni jó, az evés a mindennapjaink része. S ha már evés a lemozgása sem rossz buli. A legutóbbi bejegyzést a jégkorcsolyázásra áhítozva zártam. Büszkén jelentem, azóta többször is sikerült a jégpályán bizonyítanom, és nagyon jól esett.

Először is BUÉK minden kedves zöldnyúlprojekt olvasónak! A karácsonyi evészet-ivászat, jövés-menés, aztán szilveszteri kényszer pezsgő ivás, utána a csak nem tudom felvenni a való élet ritmusát folyamból, keveredem lassan vissza a hétköznapok izgi világába. Hasznosat azt hiszem nem sok mindent tettem ezalatt az ünnepi periódus alatt. Maximum azt a mézeskalács hadsereget, amit cirka 7 óra alatt sikerült legyártanom. A család örült neki, anyósom megállapította, hogy fejlődöm a tavalyi garnitúrához képest. S ami igaz az igaz! Én magam is érzékeltem ezt a változást. Már a tervezés folyamatában tetten érhető volt, hogy erre valahogy most jobban rákészültem mint valaha. Volt pár formám, de még képes voltam bővíteni a kollekciót, és mikor megtudtam, hogy a fehér cukormázzal nem kell majd szaroznom szatyrok segítségével, aminél nincs eléggé kicsi lyuk, amin átnyomd a mázat, mert úgyis egy idő után tágul és nem lehet igazán szépen formázni vele.(Legalábbis nekem biztosan nem ajánlott, aki 13 évesen megkapta a : Kétbalkezes kamaszlányok kézikönyvét, és ez egyáltalán nem volt véletlen!) Azóta szó mi szó, javultam. Koncentráltabbak lettek a háztáji történetek magam körül, na de csak módjával. Huh már megint elkalandoztam! Szóval a cukormázzal kapcsolatban annyi, hogy tubusos kiszerelés is vásárolható cserélhető fejjel! Nekem ez volt a nonplusz ultra!!! Ééés használtam is rendületlenül. Ha belejöttem a csillagforma tökéletes kinyomásába nem bírtam ki és megrohamoztam vele egy egész mézeskalács karácsonyfát. Aztán a csillag formán is megjelentek minden ágban a cukor csillagok. Szóval hasznosan működtem idén karácsonykor.

Kutya fronton a közösségi oldalon vadul osztottam/osztom az elveszett, otthonról kidobott, menhelyes kutyikat, de ezt úgy érzem annyira a minimum amit megtehetek, hogy max egy víziló-mézeskalács formát érdemlek (mert olyanom is van…ez milyen már?)
Rengeteg blogbejegyzésötlet kavargott a fejemben és biztosan előbb utóbb mind idekerül majd, mert fontosak, hasznosak. Viszont ma egy brossbagoly megvásárlása után tényleg jelentős felfedezést tettem egy DM-ben. Nézelődtem, hátha van új termék náluk, amit nem tesztelnek állatokon. Már egy előző bejegyzésben elkezdtem ezt a listát, amit folyamatosan bővítek, de ezt a márkát eddig még nem ismertem. Egy nyuszika fejet pillantottam meg, ami zene füleimnek! Nyuszi arc: we don’t believe in testing our ingredients on Bambi, Lassie or Skippy.  Hát nem édes? A honlapjukra felmentem és ott is utána olvastam. A termék neve: NAKED 97% NATURAL. A honlapjuk: http://www.nakedbodycare.co.uk/ a lényeg, hogy állatokon nem tesztelik termékeiket, és vegetáriánusoknak ajánlják. Vegánoknak azért nem mert tejszármazék, vagy méz előfordulhat. S, hogy miért 97%? Írva vagyon, hogy termékeik nagy része 99 %-ban természetes, az előforduló 1-3 % : tartósítószer, vagy az összetevők állagának megőrzése végett fordul elő mikro mennyiségben. Most hajbalzsamra volt szükségem, holnap reggel ki is próbálom, és utána a többi naked 97%-ot is. Amennyiben beválik, örülnék neki, mert végre megtalálnám az elérhető árkategórián belül a tutit. Persze bízom benne, hogy ez a lista bővül majd a jövőben, de már ennek is nagyon örülök, aki esetleg ismeri a terméket szívesen veszem a hozzászólásokat, véleményeket. Nyakunkon a hétvége! Ha nem fog szakadni az eső végre kikorcsolyázom magamat.
 

Az új haj kondicionálóm:)

Már a sarkunkban a karácsony, a szeretet ünnepe. Idén a családi karácsonyunk másképpen fog zajlani, mint az elmúlt években bármikor. Mivel először lesz egy „idegen” személy is jelen a meghitt december 24-i estén. Viszont mivel ő a férjem mégiscsak a családomat képezi, és a többieknek sincs kifogásuk ellene, az meg direkt jól jön, hogy nem a nagymamámmal rodeózom ki kettesben, mert ha én is vezetek nem egy leányálom egy szétgyepált váltójú verdát kormányozni. Így a nagyit felkapva hármasban dübörgünk majd a családi vacsorára.

Karácsony előtt hajlamosak az emberek a végkimerültségig rohanni, hogy minden ajándék meglegyen. Hiába volt rá egy évük, hogy bármikor, ha valami jót látnak megvegyék, mégis az utolsó pár napra hagyja szinte mindenki a végső hajrát. A bevásárlóközpontokban szinte elviselhetetlen a hömpölygő tömeg. Idén örültem is, hogy úgy döntöttünk nem ajándékozunk, csak egy jót eszünk, és jól érezzük magunkat. A család gyermek tagjai kapnak majd azért egy kis apróságot. Viszont ami a blogom tematikáját igazán érinti a karácsonnyal kapcsolatban a tömérdek pazarlás, csomagolás, fenyőfák, és az esztelen költekezés.

Nekünk évek óta műfenyőfánk van, ami ugyanolyan szép mint az eredeti, sőt! Előnyei, hogy minden évben itt áll készenlétben, nincsenek szerteszét fenyőtűk, és nem kell kivágni miatta semmilyen fát. (Eléggé lelombozó tud lenni január közepén a sok elszáradt fatetem a házak előtt...) Fenyőillata az igaz, hogy nincsen,de ha ragaszkodunk hozzá, pár ágat le lehet szakítani a teljes karácsony feelinghez. Az ajándékok csomagolópapírjának bármilyen magazin papír is megteszi, vagy ne szégyelljük a tavalyi papírokat használni. Légy kreatív, RECYCLE!

A 4szoba.hu-n nagyon jó ötleteket találtam olvassátok, hasznosítsátok:)

http://4szoba.hu/cikk/enterior/3063-last-minute-csomagolas#

MENHELY!! Háziállat karácsonyi ajándékként jó ötlet, de csak akkor, ha tudjuk a gazdi igazán fog neki örülni, és gondját fogja viselni. A menhelyek tele vannak szeretetre váró kutyákkal és macskákkal, így bűn nem onnan választani.

Mostanra hidegre fordult az idő, így minden kutyus örül, ha az estéket a lakás melegében töltheti. Eresszük be legjobb barátainkat, önzetlen rajongóinkat, házőrzőinket.

Tudtad?

Ide-oda karácsony bármilyen adakozóak is vagyunk, állatainknak véletlenül se adjunk csokoládét. A kutyáknak inkább méreg, mint csemege! Nem tudják megemészteni.

Több jó tanácsom nincs a karácsonyt illetően. Nyilván kiborított a sok halpult az áruházakban, és az, hogy egy-egy ünnep a szokások miatt drasztikus mészárlást eredményez, de ezzel nagyon nehéz versenyezni, vitatkozni. A blog célja is felhívni a figyelmet minden lehetséges „más” megoldásra. Mivel minél kevesebb a hús iránti igény annál kevesebb állat pusztul el értelmetlenül.

"Ha a vágóhidaknak üvegfaluk lenne, mindenki vegetáriánus lenne." Sir Paul Mc Cartney

Az első 5 napja a diétának elég melankolikusan telt.  Hiába tudtam, hogy ehetek mindenfélét, csak módjával, mégis valahogy elcseszte a hangulatom, és ráadásul mivel minden ilyen flancosan volt leírva az egész napom abból ált, hogy hogyan is oldjam meg, vagy mit mivel helyettesítsek. Aztán lassan belejöttem, és ahogy a hasam körüli párnák elkezdtek eltűnni a kedvem is jobb lett. Mivel képtelenség volt mindenre időt szakítanom, az eszmét próbáltam elsajátítani. Ami annyiból állt/áll, hogy kevesebbet ettem mint máskor, és sokkal változatosabban. Ezt a mai napig is tartom. Karácsonyig már csak 1 nap van (atyaég!! ebbe nem gondoltam még bele), azt hiszem körvonalaiban sikeresen vettem az akadályokat. Ahogy lesz megosztanivaló recept majd közlöm, de most a zabkásás reggelik szelleme kísért még, és valahogy nem érzem a fenemód nagy kényszert, hogy beszámoljak újdonsült kulináris élményeimről.

Mindenesetre belekóstoltam milyen lehet ha valaki „fogyózik”. Sosem volt baj a súlyommal, és most sem látványos sőt az emberek inkább vékonynak találnak, de persze van egy magunkról alkotott kép, és ha ez a kép nem százas azért magunkba szállunk… Ilyenkor eddig a sportra voksoltam, mondván eszem én bármit, max lemozgom, de per pillanat ez nem úgy alakul ahogy szeretném, és az időjárás is némileg korlátozó tényező. Bár elővettem már a jégkorim, azt hiszem jó buli lesz újra egy kis korcsolyázás.

A diétatúra konklúziója, hogy vegetáriánusként is nagyon sokfajta kajából válogathatunk, csak legyen energiánk ezt mind beszerezni, utánajárni, és elkészíteni! Szívem szerint én egy séfet kibérelnék ilyen időszakokra, és esküszöm mindent megennék amit elém raknak, csak ne nekem keljen ezzel tökölni!

Persze már az első nap erős csúszásban startoltam mivel későn kellvén rohanva a dolgomra nem tudtam normálisan reggelizni, s a csarnokból hazajővén, mire a csicseriborsó megfőtt, mert hál isten nem konzervet vettem, mert, hogy az ugye milyen snassz! nekem bio istentudja milyen kellett, amit áztathattam egész éjszaka, s utána ma mikor már kopogott a szemem az éhségtől még 90 (!) percen keresztül főzőcskézhettem, csak utána tudtam az 1. napi ebédemet belőle megkonstruálni.

A kínszenvedés okozója, és tárgya a: Marokkói paradicsomos csicseriborsó-saláta volt. Melyhez engedélyezve volt 2 szelet az előírt árpa ill. szója kenyér helyett, abból amit vettem. Megkenve 2 evőkanál humusszal. Amit persze szintén össze kellett dobnom. Én hajtogatom, hogy a botmixer a barátom, de a csicseriborsó mely jelentős összetevője a humusznak kemény diónak bizonyult számára, és férjem szerint a nagy igyekezetben még el is sikerült görbítenem a mixer agyát. Fantasztikus, lényeg a lényeg kész lett az amúgy, ha az ember konzerv csicseriborsóból készíti, és vesz hozzá a boltban humuszt 5 perces művelet. Cirka 2 óra alatt…no comment! jöjjön a recept:

4 adag

1 vöröshagyma apróra vágva

2x400 g konzerv csicseriborsó (nekem a 400g-os száraz csicseriborsó áztatás és főzés után lett közelítőleg ennyi)

4 paradicsom összevágva

4 ek limelé (az eredeti recept citrommal írja, de mi itthon lime-ot használunk)

1 ek olivaolaj

1 marék petrezselyem és menta (mindkettő volt itthon friss!!na ennek nagyon örültem, a menta tartja magát nyár óta, a petrezselyem nemrég került a földbe de bírja a strapát)

1 csipet paprika

1 csipet őrölt kömény (nekem csak édes volt itthon, és egész, de mozsárban összetörtem és remekül harmonizált a többi fűszerrel, zöldséggel)

só és bors

Elkészíteni nem túl bonyolult. Összeöntjük az adagokat kavarunk rajta, és állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Én ezt az „álló” időt használtam fel a humusz elkészítéséhez, ami szintén nagyon egyszerű csak ne kavart volna olyan nehezen a botmixer.

Mivel én egymagamban nyomom a vega diétát nem volt szükségem az összes csicseriborsóra, így 1/3-át a salátába tettem a maradékot meg a humusz alapjaként használtam.

Humusz:

4 ek tahini szósz

2 lime leve

3 ek olivaolaj

kb 600 g csicseriborsó

víz szükség szerint (amennyiben nagyon sűrű hígítom)

3-4 gerezd fokhagyma (amit most jut eszembe én kifelejtettem!!és ilyen még sosem történt! nálunk itthon a fokhagyma az alapja mindennek, na még ilyet…?)

Összeturmixoltam az összetevőket, majd a lelocsoltam olivaolajjal, és megszórtam egy kis cayenne-i borssal.

Jó étvágyat hozzá annak aki kedvet kapott, én meg mindjárt nekilátok a vacsora elkészítéséhez, ami a mai napon számomra grillezett tofuszelet lesz. A paradicsomos paprikasalsát, és az újburgonyát cukorborsót nem tudom még mivel pótlom, de nemsokára jelentkezem, hogy milyen újdonságokkal találkoztam a vegetáriánus fogyókúra kusza ösvényén.

Sosem tartoztam azok közé az emberek közé, akik kipróbálnak mindenféle diétát, és kínozzák magukat. Ilyen böjt olyan böjt. Egyszer megkíséreltem az úgynevezett néra kúrát végig csinálni, mikor is csak folyadékot viszek be a szervezetembe. Na, a 10 napból az elsőt tudtam megcsinálni. Ráadásul aznap pont nem volt különösebb dolgom így egész nap csak sajnáltam magamat, és a lötyi gondolatától is már hányingerem volt. Egy valamivel laposabb hassal, másnap már bőszen reggeliztem. Ittam a kedvenc fekete teám mézzel, és ettem a kis pirítósom. Ennek is már legalább 4 éve!

De most eljött az idő! Na nem valamifajta újabb őrült kaja nélküli létnek, hanem csak egy kicsit koncentráltabb étkezési periódusnak. Az jutott az eszembe, hogy általában semmit sem csinálok úgy, ahogy azt szokás, de most próbálok beleolvadni a tömegbe, és együtt kántálni velük, hogy jön a karácsony és előtte összeszedem magam, FOGYÓZOM, hogy aztán jókat zabálhassak ismét!

Haha én naív, gondoltam „just google it” és már meg is van a tip top 2 hetes fogyókúra. Igen ám, de ha az ember nem eszik húst az már egy neccesebb dolog! Böngésztem, nézelődtem, aztán eszembe jutott, hogy az én drága egyetlen barátném, aki mielőtt elhúzta volna a belét Londonba, hogy ott egyetemre járhasson, és magyarázhasson nekem skype-on hosszasan az ottani kedvenc hiper-szuper egészséges étkekről amit mi itt magyar honban még csak hírből sem ismerünk, szóval Ő elutazása előtt fontosnak tartotta, hogy megajándékozzon a Helen Foster által írt: Könnyű GI diéta c. könyvel.  Több mint egy éve nyomul már az oxford streeten ha vásárolni támad kedve, szóval ebből ki lehet találni a nagyon szép képekkel illusztrált könyvet másfél év elteltével MA sikerült kinyitnom először, de meg kell mondjam vegetáriánusként egy álom vált valóra, hogy le van írva egy 14 napos VEGETÁRIÁNUS fogyókúra. Reggelivel, 10 óraival (hehehe viccesnek és persze felettébb hasznosnak találom, hogy van 10 órai), Ebéddel, Uzsonnával (!), és Vacsorával. De mondjuk ha ez egy film lenne a diadalittas zene e percben konyulna le, mert elkezdtem olvasni a hozzávalókat. Mint pl: a lucerna csírát, a brazil diót, a szmirnai mazsolát (??), cukorborsót.  A csicseriborsón már a szemem sem rebbent, vettem én már ilyet, de az hogy ezt a 3 fogást milyen rohadt időigényes megcsinálni szinte képtelenségnek találom… minden nap! Ja, és kenyérfélének csak úgy lazán odadobja, hogy magos szója, vagy árpa kenyér. Ma 3-4 pékséget faggattam végig beszerző utam során, de közölték, még nem is hallottak ilyen kenyérről. Érdekes. Na mindegy, vettem helyette jó drágán napraforgómagos teljes kiőrlésű gabonából készült rozskenyeret. Gondoltam, amennyire lehet próbálom követni az utasításokat, de azért megpróbálok alternatív megoldásokat is kieszközölni. Így nekivágtam!

Életem első blogja, és már nagy elmaradásban vagyok. Az előző postban egy sütőtökös recept ígéretével búcsúztam, így ezt mindenképpen megosztom veletek. Télvíz idején mi más esne jobban, mint a sütőtök kicsit felturbózva. Jó kis vega kaja, és nagyon gyorsan elkészíthető. Még pár éve karácsonykor robbantak be nálunk a családi köztudatba a mozzarella sajtos sütőtök falatkák.

8-10 szelethez hozzávalók:

1 közepes méretű sütőtök

1 zacskó mozzarella

A pép elkészítéséhez:

3-4 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)

1 tk chili pehely, vagy őrlemény (őrleményből kevesebb mivel jóval erősebb a pehelynél)

1 tk egész koriander

1 tk édeskömény

1 ek méz

1 csipet só

Először elkészítem a pépet amivel megkenem a tök szeleteket:  a fokhagymát préssel összetöröm és hozzáadom a koriandert, az édesköményt, a chili pelyhet, és a sót. Kőmozsárban az egész koriandert összetöröm, és jól összekeverem a többi hozzávalóval, majd a végén lelocsolom mézzel. Amennyiben szükséges még sózom, közben a tököt cikkelyekre vágom és bekenem a szeleteket ezzel a masszával, majd beteszem a sütőbe. Addig sütöm, míg megpuhul. Akkor kiveszem, és utána ráhelyezem a mozzarella darabokat és még visszateszem a sütőbe, a mozzarella kevés idő alatt ráolvad, és ahogy egy kis pírt kap ki is lehet szedni, és tálalni. Könnyű, de mennyei íz orgia!

Én nem dohányzom, de aki igen az dobja már a csikket a szemetesbe ne csak úgy el, annyira undorító a csikk halom mindenfelé a városban. Ha vásárolni megyek, viszek zacskót,és nem veszem folyamatosan a műanyag zacsikat, és amennyiben van zöld pénztár ott fizetek. (nem adnak zacskót!!) A kozmetikai szerekre kitértem már, de meg lehet nézni, hogy mi van a csomagolásra ráírva. Tudom, hogy egyenlőre sajnos drágább általában a jó minőségű természet és állatbarát termék, vagy olcsó és nem jó minőség, de a középutat is meg lehet találni egy kis odafigyeléssel. Zuhanyt választani a fürdés helyett szintén előnyös. Mikor fogat mosunk nem csorgatni a csapot és csak energiatakarékos égőket használni. A városban főleg nem autóval, hanem gyaloglással, bkv-val, bicajjal közlekedni. Szelektíven gyűjteni a hulladékot, és ha van kertünk komposztálót, és esővízgyűjtőt készíteni. Felesleges ruhákat a rászorulóknak adni. Ezek tényleg csupán apróságok, de mégis sokat számítanak!

Nehéz elhinni, hogy az ember képes berögzült szokásain változtatni, de úgy vagyok vele, ha nekem ment miért ne menne másnak, ha meg nagyon sokan átveszik talán még változtatni is lehet egy város arcán. Végül is nyugat Európa nagy részén a szelektív hulladékgyűjtés nagyon rég természetes, ahogy az is, hogy a kutyám elkísérhet bármely boltba, bevásárlóközpontba.  Mikor a nyaralásunkhoz szállást kerestem magam is meglepődtem, hogy kivétel nélkül az összes szállásnál ki volt pipálva: A házi kedvenc szívesen látott vendég. (Bár mi nem vittük a cicánkat, akinek tudtuk, hogy betenné a kaput a 10 óra kocsikázás az utazó ládájában, és a 2 külön szállás.) És valóban! beigazolódni látszott, hogy aki Toszkánába érkezik Nyugat Európából annak a kutyája is osztozik a kézműves fagyi végéből, és mint családtag sziesztázik nagyokat San Gimignano középkori felhőkarcolóinál, vagy Siena lejtős utcácskáin  egy kockás abroszos étterem padlózatán.

Bár hazai tapasztalatom egyenlőre nincsen, de a Balatonnál egyre több német turistát látok kutyával jönni-menni, melyből gyanítom, a magyar tenger környékén is a cimmer ferikbe hozhatóak az ebadták.

Tetszik továbbá, hogy most már itthon is az állatok jogai egyre több figyelmet kapnak. Elborzadok minden állatkínzós hír hallatán, amit a híradó közöl, viszont olyan szempontból szerencsésnek tartom, hogy ezek szerint ez sokaknak ellenszenves, felháborító, és talán egyszer megélem a napot, hogy súlyos büntetés vár az elkövetőkre és kétszer meggondolják majd, hogy a védtelen, tehetetlen állatokkal nem lehet akárhogyan bánni!

MENHELY!

Ami az állatok témaköréhez tartozik, és szintén nem kerül semmibe, figyelni, hogy melyik menhely szorul takaróra, plédre a télen, állateledelre. Az, ha az ember 1-2 ezer forintot elutal nekik, az is sokat számít. Jobb érzés, hogy segítettem, nekik meg a minden.

Észrevettem azt is, hogy manapság egyre jobban figyelem azt, hogy amit veszek honnan érkezett, és a hazai árút, mindig előnyben részesítem. Az ökolábnyomom is örül nekiJ. Be kell vallanom, hogy bio piacon még nem voltam. Mivel jó régen városlakó lettem messze a kertváros nyugalmas életétől,bio zöldséget és gyümölcsöt a férjem nagyszüleitől szoktam csak kapni. Ők egy kisvárosban élnek, és minden finomság megterem a kertjükben. Az ő paradicsomuk vetekszik talán egyedül, a nyaraláson kóstolt toszkán paradicsommal. Most, hogy sütőtök szezon van nem véletlen, hogy az ő kertjükből származó tök bizony a legízletesebb, és a legszebb színű. Nemsoká téli csemegeként felkerül ide egy finom tökös recept. Ígérem mihamarabb elmegyek egy bio piacra és bejegyzés formájában megosztom tapasztalataimat.

Életem legfinomabb datolyaparadicsomával búcsúzom:

Működhet a dominóelv pozitív irányban is. Nálam lassan igaz, de a lehető legtermészetesebb módon alakult ki az a tudatos életvitel, ami a jelen pillanatban is tovább sodorja magával a többi dominót.

Hiába voltam én születésemtől fogva budapesti gyerek, egy kertvárosban nőttem fel ahol mindenem megvolt így még 13 évesen is rácsodálkoztam a mozgólépcsőre. Nyáron főleg, a cseresznyefa tetején lehetett leggyakrabban megtalálni. Többnyire alattam 1-2 ággal a két öcsém garázdálkodott. S ebéd előtt ebéd után, két pofára tömtük a cseresznyét. Mikor lejöttünk a ribizli és az egres következett. Hiába szúrt az egres bokor mindig a legszebb darabokért küzdöttem. Szerettem, hogy kertes házban nőttem fel, és szerettem mindent, amit a kert nyújtott. Az, hogy bármit is megmossak nem létezett. Mondjuk a szilvát szerettem megtörölni a pólómban, mert úgy a hamvas rész lejött róla, és csillogott villogott a gyönyörű lila gyümölcs. Minden évszakban azt ettük, ami épp beérett. A nyári dőzs után az őszi alma szezon jött, és a birsalmasajt ideje. Télen hóembert építettünk és a bolti banánt, és narancsot zabáltuk. S így ment ez éveken át. Akkor még nem sejtettem, hogy ma nagyon menő lennék. Mivel annyi szennyezés akkor biztosan még nem volt és így ez volt a bio korszakom első állomása. Csak még nem igazán tudatosan, inkább mondanám ösztönösen étkeztem.

A húsevés terén érdekes dolgokat produkáltam már ekkor! Ha levesben volt, akkor a tányér szélére söpörtem és nem igazán szerettem megenni. Amikor karácsonykor a nagymamám élő halat hozott, ami a kádban úszkált rögtön megszerettem s mikor tudomásomra jutott, hogy ő nem az új háziállatunk, hanem a főétel, akkora cirkuszt csaptam, hogy vissza kellett vinni oda ahol vették. S ez így ment addig a napig, míg végleg búcsút nem intettem az állat evésnek. Az, hogy nem ettem húst, azaz vegetáriánus lettem téma lett mindenhol, egy időben a körülöttem lévő összes barátnőm leszokott a húsról. S a mai napig azt látom, hogy a kicsit is empatikusabb lények értik, megértik, és azonosulni is tudnak velem, de persze ez a kitartás ritka. Legalábbis a környezetemben. A vega életmód, valahogy magával sodort egy csomó mindent, utána olvastam, hogy hogyan is tartják ezeket az állatokat akik aztán a vágóhídon búcsúznak e világtól, hmmm nem tudtam végig olvasni a könyvet mert ezt a fájdalmat képtelen voltam elviselni. Nehéz ez a másik téma is, nyilván ha valaki nem eszik húst feltehetjük azt a kérdést, hogy hord e bőr cipőt, táskát ékszert. Mert egy idő után ez is természetes lett, hogy míg másoknak fontos, hogy igazi bőr-e nekem megnyugtató, hogy nem az.

Ezzel a témával kapcsolatosan nagyon sok fórumot végig olvastam. A borzalmas körülmények között tartott állatok, a szőrméjükért leölt csincsillák, rókák stb stb. Sokfajta vélemény van. Amivel leginkább egyetértek az, hogy tudom sajnos, hogy képtelenség elérni, hogy mától senki se egyen húst többé. (Bár volt egy nagyon idióta Sandra Bullock- Silvester Stallone film a Pusztító (1993) ami a jövőben játszódott és azon kívül, hogy a közbiztonság tökéletes volt a világon, a húsevés is már egy rég letűnt barbár szokásként volt számon tartva.) Viszont az tiszta sor, hogy ekkora mennyiségű húsra nincs igény és túl van pörgetve az egész ipar. Ezen kívül, ami tényleg nem kerül semmibe, viszont sokat számít, hogy minimálisan odafigyelek a külvilágra!

Folyt. köv.

(fotó: diningguide.hu)

Mint az első bejegyzésben említettem keresgélek, kutatgatok cégek után melyek termékeiket nem tesztelik állatokon. A tesztelő cégeket kár lenne felsorolni, sajnos a lista végeláthatatlan és valószínű csak ki kell ugrani otthon a fürdőszobába és polcunk tele van vele, mind a kád széle, mind a mosdó pereme.

Ami tetszik azon márkákban melyek nem tesztelnek, nem csupán az állatokért érzett tisztelet és lojalitás, hanem, hogy a csomagolásra is nagyon odafigyelnek! Újrahasznosított műanyagban található a tusfürdő, és újrahasznált papírból a doboz,és a címke.

Pár cég akik nem tesztelnek:

• Abercrombie & Fitch
  
• Avon
  
• The Body Shop http://www.netbodyshop.hu/the-body-shop-budapest.html
  
• Chanel
  
• Clinique
  
• Dr Hauschka
  
• Drogerie Markt
  
• DM termékek
  
• Himalaya herbals http://www.himalayaherbals.hu/
  
• Holt tengeri natúr kozmetikumok
  
• Ilcsi kozmetikumok
  
• L'Arbre VERT http://www.the-greentree.com/
  
• Lush kozmetikumok
  
• Naked 97 % Natural http://www.nakedbodycare.co.uk/
  
• NATURLAND http://www.naturland.hu/
  
• Nivea http://www.niveausa.com/
  
• Oriflame termékek
• Yamuna Natural Beauty http://www.yamunashop.sk/
  
• Yves Rocher, Inc.
  
• Tesco termékek
  

Napok óta nem főztem, így ma kényszert éreztem egy kis főzőcskéhez. Könnyű tápláló vacsorára gondoltam.  Természetesen vegetáriánus kaja jöhetett csak szóba. Amire a sok nem vega közli, hogy az a baj, hogy bármennyit esznek, mindig éhesek maradnak. Ezt én a hajdinakásás napok után szoktam átélni. Viszont nemrég vettünk rizstésztát, ami rizslisztből és sóból tevődik össze. A másfél perces főzési idő eléggé meggyőző volt, így gondoltam készítek, egy hagymás zöldséges ragu alapot melyben megfőzöm a tésztát, az étel elfogyasztása után éhség érzet kizárva!

Íme:

2 személyre Recept:

1 fej vörös hagyma

2 gerezd fokhagyma

közepes méretű padlizsán fele

1 kisebb méretű cukkini

1 dl tejszín (ill: kókusztej)

1 dl víz

1 tk só

bors

300 g üvegtészta 1/3-a

soya szósz

1 ek worchester szósz

fél lime leve

A vöröshagymát apróra vágva vajon üvegesre pirítom, és hozzáadom a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Miközben pirítom, megborsozom kicsit. A cukkinit felkockázva rádobom a hagymára s tovább keverem, pirítom.  A padlizsánt kockákra vágom és megsózom, majd állni hagyom(érdemes ezzel kezdeni az egész műveletet, mivel míg a padlizsánhoz jutunk pont elég idő telt el a leöblítéshez) vízzel leöblítem a keserű levet, és a padlizsánokat is rádobom az alapra. Mivel a cukkininek több idő kell, hogy megpuhuljon ezért fontos, hogy azt tegyük elsőnek. Miután közepesen puha a ragu beleteszem a rizstésztát és ráöntöm a tejszínt (vagy kókusztejet), a szója szószt a worchester szósszal, és fél lime levével meglocsolom, majd összekeverem az egészet, kis vizet öntök még hozzá, és hagyom, hogy a fedő alatt megpuhuljon a tészta. Amennyiben szükséges még kis vízzel puhítom. Túlsózni nem kell mivel a szójaszósz magában is elég sós.  Amint megpuhult a tészta lehet is tálalni.

Zöldséges fasírt és saláta is jó kiegészítő hozzá. Ma egy kis maradék jégsalit téptem hozzá pár szem paradicsommal.

Már 17 éve, hogy vegetáriánus üzemmódra váltottam. Emlékszem 1994-et írtunk és a nyugati téri gyorsétterem giga burgerét toltam az arcomba, mikor valaki elkezdett a patkányt raknak a hamburgerbe urbánus legendákkal traktálni. Eltoltam magamtól, és közöltem: Mától nem eszem húst! És ez így is lett. Nem volt nagy áldozat lemondani az állatok ízlésesen feldarabolt testrészeiről. Sosem voltam nagy hús rajongó. Sőt a gondolat, hogy soha többet nem ütközöm rágós falatkákba csudára felvillanyozott. A vega létem első 10 éve tuti nem a tudatos táplálkozásról szólt. Csak szelektáltam, és ettem mindent ami a nem hús kategóriába tartozott. Sajtot, tésztát, pizzát, salátát, csokit, és sok sok szójafasírtot amitől egyszer annyira rosszul lettem, hogy többet nem ettem. Az emberek örökös faggatására (mert minden egyes étkezésnél a mai napig! előjön, hogy de te miért nem eszel húst? és halat? nem azt sem, de tojást igen? igen azt igen, azért nem hal meg a tyúk) válaszul kezdtem elgondolkozni, hogy hogyan is kéne ezt okosabban csinálni. Változatosabban étkezni, s ezáltal kész válaszokkal előrukkolni, hogy például a cukkinis szarvasgombás gnocci parmezánnal a tetején nagyon finom, egy cabarnet sauvignon-al, és erre minden eddig letesztelt megkérdezett húsevő elismerően bólogatott s közölte: jé! ez finom! Így sok-sok eddig ismeretlen étek épült be az étrendembe.

S a vega táplálkozás mellett az állatok is egyre fontosabb szerepet játszottak az életemben. Mindig volt kutyánk. Az első egy elder terrier fajtiszta eb, minden további családtag valahogy hozzánk verődött. Besétált a kertünkbe télvíz idején, vagy a Deák téren a kocsik közt szaladgálva mentődött meg. A kuka mellett is ücsörgött egy vacogó kölyök, és az Illatos útról is érkezett egy fenevad aki ma már párnán alszik. Bár macskák is tarkították gyermekkoromat, a kutya dominancia erősen tartott 5 évvel ezelőttig... mikor is egy maincoon eddig körülbelül 50 nevet birtokló undokság anyukája lettem. Nem tehettem róla, pasi+cica= párkapcsolat, mit lehetett tenni, először távolról figyeltem aztán természetesen észrevétlenül a legjobb barátok lettünk. Róla még írok majd, úgyis minden nap tesz valami olyat amivel vagy kiborít minket, vagy az aranyosság tetőfokát bökdösi...

A saját állataink mellett, az összes többi állat élete is elkezdett érdekelni, de ezt értsd úgy, hogy a jegesmedvék láttán könnyes lesz a szemem, a fókabébikért aggódom, az olaj katasztrófa idején zokogok. S ez csak e helyzethez frappánsan szólva, a jéghegy csúcsa. Őszintén szólva nem túl hálás adomány sőt inkább nevezném átoknak, mivel vallom, hogy sokkal többet tudnék segíteni ha kevésbé lennék szenzibilis és inkább cselekvőképes. Mivel úgy nem lehet élni, hogy percenként kiborulsz egy-egy tragikus sorsú állat történetén. Menhelyet nem bírok látogatni egyenlőre. Így mostanság takarógyűjtéssel segítek, vagy kajagyűjtéssel. Bár életem egyetlen igazi hőstette volt mikor a 6-os villamoson egy hajléktalantól elvettem a kutyáját akit egy övvel hurcibált, és ütött vert. 200 Ft-ért az enyém volt! Hah a kedves utasok mind megtapsoltak s büszkén dobták a homi kezébe az összeadományozott kétszázast, aztán az akkor még Moszkva téren álltam és mondtam, hogy na brávó, most mit tegyek?? Hazavittem aztán pár nap múlva egy derék kutyás ismerősöm segítségével lett gazdija...

Ez a blog nem horrorisztikus állatkínzások fotóit fogja bemutatni, nem sokkolás a célom. Inkább megosztani felfedezéseimet melyekkel hatékonyan lehet segíteni magunkon, és másokon. Az állatokon nem tesztelt kozmetikumok most a kutatómunkám alanyai. Próbálom megtalálni ár érték arányban a legideálisabbat. De ezzel párhuzamosan férjemmel nap mint nap próbálunk ki újabb és újabb recepteket melyekkel színesíthetjük étrendemet.

A blog nem kifejezetten gasztroblog, de lesznek benne egészen biztos saját vega receptek. Nemsokára jelentkezem!