Működhet a dominóelv pozitív irányban is. Nálam lassan igaz, de a lehető legtermészetesebb módon alakult ki az a tudatos életvitel, ami a jelen pillanatban is tovább sodorja magával a többi dominót.

Hiába voltam én születésemtől fogva budapesti gyerek, egy kertvárosban nőttem fel ahol mindenem megvolt így még 13 évesen is rácsodálkoztam a mozgólépcsőre. Nyáron főleg, a cseresznyefa tetején lehetett leggyakrabban megtalálni. Többnyire alattam 1-2 ággal a két öcsém garázdálkodott. S ebéd előtt ebéd után, két pofára tömtük a cseresznyét. Mikor lejöttünk a ribizli és az egres következett. Hiába szúrt az egres bokor mindig a legszebb darabokért küzdöttem. Szerettem, hogy kertes házban nőttem fel, és szerettem mindent, amit a kert nyújtott. Az, hogy bármit is megmossak nem létezett. Mondjuk a szilvát szerettem megtörölni a pólómban, mert úgy a hamvas rész lejött róla, és csillogott villogott a gyönyörű lila gyümölcs. Minden évszakban azt ettük, ami épp beérett. A nyári dőzs után az őszi alma szezon jött, és a birsalmasajt ideje. Télen hóembert építettünk és a bolti banánt, és narancsot zabáltuk. S így ment ez éveken át. Akkor még nem sejtettem, hogy ma nagyon menő lennék. Mivel annyi szennyezés akkor biztosan még nem volt és így ez volt a bio korszakom első állomása. Csak még nem igazán tudatosan, inkább mondanám ösztönösen étkeztem.

A húsevés terén érdekes dolgokat produkáltam már ekkor! Ha levesben volt, akkor a tányér szélére söpörtem és nem igazán szerettem megenni. Amikor karácsonykor a nagymamám élő halat hozott, ami a kádban úszkált rögtön megszerettem s mikor tudomásomra jutott, hogy ő nem az új háziállatunk, hanem a főétel, akkora cirkuszt csaptam, hogy vissza kellett vinni oda ahol vették. S ez így ment addig a napig, míg végleg búcsút nem intettem az állat evésnek. Az, hogy nem ettem húst, azaz vegetáriánus lettem téma lett mindenhol, egy időben a körülöttem lévő összes barátnőm leszokott a húsról. S a mai napig azt látom, hogy a kicsit is empatikusabb lények értik, megértik, és azonosulni is tudnak velem, de persze ez a kitartás ritka. Legalábbis a környezetemben. A vega életmód, valahogy magával sodort egy csomó mindent, utána olvastam, hogy hogyan is tartják ezeket az állatokat akik aztán a vágóhídon búcsúznak e világtól, hmmm nem tudtam végig olvasni a könyvet mert ezt a fájdalmat képtelen voltam elviselni. Nehéz ez a másik téma is, nyilván ha valaki nem eszik húst feltehetjük azt a kérdést, hogy hord e bőr cipőt, táskát ékszert. Mert egy idő után ez is természetes lett, hogy míg másoknak fontos, hogy igazi bőr-e nekem megnyugtató, hogy nem az.

Ezzel a témával kapcsolatosan nagyon sok fórumot végig olvastam. A borzalmas körülmények között tartott állatok, a szőrméjükért leölt csincsillák, rókák stb stb. Sokfajta vélemény van. Amivel leginkább egyetértek az, hogy tudom sajnos, hogy képtelenség elérni, hogy mától senki se egyen húst többé. (Bár volt egy nagyon idióta Sandra Bullock- Silvester Stallone film a Pusztító (1993) ami a jövőben játszódott és azon kívül, hogy a közbiztonság tökéletes volt a világon, a húsevés is már egy rég letűnt barbár szokásként volt számon tartva.) Viszont az tiszta sor, hogy ekkora mennyiségű húsra nincs igény és túl van pörgetve az egész ipar. Ezen kívül, ami tényleg nem kerül semmibe, viszont sokat számít, hogy minimálisan odafigyelek a külvilágra!

Folyt. köv.

(fotó: diningguide.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.