Már 17 éve, hogy vegetáriánus üzemmódra váltottam. Emlékszem 1994-et írtunk és a nyugati téri gyorsétterem giga burgerét toltam az arcomba, mikor valaki elkezdett a patkányt raknak a hamburgerbe urbánus legendákkal traktálni. Eltoltam magamtól, és közöltem: Mától nem eszem húst! És ez így is lett. Nem volt nagy áldozat lemondani az állatok ízlésesen feldarabolt testrészeiről. Sosem voltam nagy hús rajongó. Sőt a gondolat, hogy soha többet nem ütközöm rágós falatkákba csudára felvillanyozott. A vega létem első 10 éve tuti nem a tudatos táplálkozásról szólt. Csak szelektáltam, és ettem mindent ami a nem hús kategóriába tartozott. Sajtot, tésztát, pizzát, salátát, csokit, és sok sok szójafasírtot amitől egyszer annyira rosszul lettem, hogy többet nem ettem. Az emberek örökös faggatására (mert minden egyes étkezésnél a mai napig! előjön, hogy de te miért nem eszel húst? és halat? nem azt sem, de tojást igen? igen azt igen, azért nem hal meg a tyúk) válaszul kezdtem elgondolkozni, hogy hogyan is kéne ezt okosabban csinálni. Változatosabban étkezni, s ezáltal kész válaszokkal előrukkolni, hogy például a cukkinis szarvasgombás gnocci parmezánnal a tetején nagyon finom, egy cabarnet sauvignon-al, és erre minden eddig letesztelt megkérdezett húsevő elismerően bólogatott s közölte: jé! ez finom! Így sok-sok eddig ismeretlen étek épült be az étrendembe.

S a vega táplálkozás mellett az állatok is egyre fontosabb szerepet játszottak az életemben. Mindig volt kutyánk. Az első egy elder terrier fajtiszta eb, minden további családtag valahogy hozzánk verődött. Besétált a kertünkbe télvíz idején, vagy a Deák téren a kocsik közt szaladgálva mentődött meg. A kuka mellett is ücsörgött egy vacogó kölyök, és az Illatos útról is érkezett egy fenevad aki ma már párnán alszik. Bár macskák is tarkították gyermekkoromat, a kutya dominancia erősen tartott 5 évvel ezelőttig... mikor is egy maincoon eddig körülbelül 50 nevet birtokló undokság anyukája lettem. Nem tehettem róla, pasi+cica= párkapcsolat, mit lehetett tenni, először távolról figyeltem aztán természetesen észrevétlenül a legjobb barátok lettünk. Róla még írok majd, úgyis minden nap tesz valami olyat amivel vagy kiborít minket, vagy az aranyosság tetőfokát bökdösi...

A saját állataink mellett, az összes többi állat élete is elkezdett érdekelni, de ezt értsd úgy, hogy a jegesmedvék láttán könnyes lesz a szemem, a fókabébikért aggódom, az olaj katasztrófa idején zokogok. S ez csak e helyzethez frappánsan szólva, a jéghegy csúcsa. Őszintén szólva nem túl hálás adomány sőt inkább nevezném átoknak, mivel vallom, hogy sokkal többet tudnék segíteni ha kevésbé lennék szenzibilis és inkább cselekvőképes. Mivel úgy nem lehet élni, hogy percenként kiborulsz egy-egy tragikus sorsú állat történetén. Menhelyet nem bírok látogatni egyenlőre. Így mostanság takarógyűjtéssel segítek, vagy kajagyűjtéssel. Bár életem egyetlen igazi hőstette volt mikor a 6-os villamoson egy hajléktalantól elvettem a kutyáját akit egy övvel hurcibált, és ütött vert. 200 Ft-ért az enyém volt! Hah a kedves utasok mind megtapsoltak s büszkén dobták a homi kezébe az összeadományozott kétszázast, aztán az akkor még Moszkva téren álltam és mondtam, hogy na brávó, most mit tegyek?? Hazavittem aztán pár nap múlva egy derék kutyás ismerősöm segítségével lett gazdija...

Ez a blog nem horrorisztikus állatkínzások fotóit fogja bemutatni, nem sokkolás a célom. Inkább megosztani felfedezéseimet melyekkel hatékonyan lehet segíteni magunkon, és másokon. Az állatokon nem tesztelt kozmetikumok most a kutatómunkám alanyai. Próbálom megtalálni ár érték arányban a legideálisabbat. De ezzel párhuzamosan férjemmel nap mint nap próbálunk ki újabb és újabb recepteket melyekkel színesíthetjük étrendemet.

A blog nem kifejezetten gasztroblog, de lesznek benne egészen biztos saját vega receptek. Nemsokára jelentkezem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.