Január egy napsütötte hétvégéjén tavaszi reggeli! Hogyan indulhatna ennél jobban egy nap? Kőrözött, és egy kis újhagyma, paradicsom, bio csíra.

És miért Ottó kőrözöttje? Ottó egy kifejezetten kellemetlen stílusú ma 60 környékén járó apuka, nagypapa, cégtulajdonos. 20-as éveimet többnyire végigkísérték zavarba ejtő, felettébb irritáló kérdései, és jaj volt nekem, ha viccelődött a humora ha lehet még idegesítőbb volt. Persze az igazat megvallva mindig is bírtam Ottót. Ottó két nagyon jó barátom apja (volt akkoriban) és cukinak tartottam, ahogy a srácok zoknijait mosás után összehajtogatta és a lépcsőre helyezte. Nem tudom, hogy mennyire számított nagy konyhaművésznek, mivel én totál laikusként nehezen voltam mérvadó.  De mivel már akkor is vegetáriánus voltam, mindenről tízszer megkérdeztem: De BIZTOSAN nincs benne HÚS??? Nyilván a konyhájukban állva is feltettem ezt a kérdést, amire záporoztak a: de egy fél disznó és hasonló rendkívül szellemes válaszok, lényegében kiderült, hogy nem ez kőrözött és ezt Ottó maga gyártotta és számomra is ehető. Szóval ez volt az első találkozás azzal a fajta kőrözöttel, ami nem a 80-as éveket idézte számomra, hanem valami újabb íz világot. A recept rendkívül titkos, de gondoltam itt az ideje, hogy azon kevesekkel, akik néha bekapcsolódnak irományaimba azokkal megosszam.

Ottó kőrözöttje: avagy Recept, egy kellemes 2 személyes reggelihez
Az első titok a túróban van, ugyanis juhtúróból azaz brynzából készül.
 

125 g brynza
60 g vaj (több-kevesebb tetszés szerint)
1 ek leghagyományosabb mustár
egy kisebb fej vöröshagymának a fele apróra vágva
1 csipet só, bors
1 csipet köménymag (aki szereti, én nem szoktam bele tenni)

Az adagokat persze lehet növelni létszámtól függően. Ma koktél paradicsommal, egy szép fej újhagymával, és hagymacsírával tálaltam. De az erős paprika is nagyon megy hozzá. A juhtúró telt ízvilága kifejezetten jól harmonizál az erős paprikával.

Bár többször hangsúlyoztam, hogy ez semmiképpen nem egy gasztroblog mégis gyakran bukkannak fel különböző receptek. De hát enni kell, enni jó, az evés a mindennapjaink része. S ha már evés a lemozgása sem rossz buli. A legutóbbi bejegyzést a jégkorcsolyázásra áhítozva zártam. Büszkén jelentem, azóta többször is sikerült a jégpályán bizonyítanom, és nagyon jól esett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.